Hozzászólás jelentése

A Pre-Isti táncnebulós időszakom sajátja volt a vándorlás, többfajta kurzusok látogatása, mert a különböző mozdulatnyelvezetek sokasága adta meg a kellő löketet, és a motivációt a fejlődni akaráshoz. Az itt eltöltött első két hétben fogalmazódott meg bennem, hogy nem a mesterek és a különböző szemlélet száma mérvadó, hanem az, hogy megtaláltam azt a stílust, amelyiket megismerve a terem a második otthonommá vált. A Poszt-Isti időszak alatt tanultam meg a tendu-gyakikon kívül azt, hogy milyen, ha a mozdulatok egymásutániságának jelentőségét megértve könnyebben kommunikálunk a testünkkel, ezzel is elősegítve a technikai fejlődésünk. És hogy igenis van olyan, hogy egy hónapig minden különböző dinamikájú koreó jól esik.
Ráadásul Isti jóvoltából egy abszolút hasznos, pontos, reális és kamatoztatható korrigálási stílussal ismerkedtem meg, ami akkor is az, ha először nem annak tűnik. Kudarcok akadnak, de cserébe elemi erővel hat megélni egy olyan órát, amelyiken úgy érzem, minden akadályt legyűrök. Legtöbbször az óráján töltött idő számomra önfeledt jókedvet, elégedettséget, illetve memóriatúlműködést okoz.