Budai László és Pirity Andrea argentin tangó tánctanárok
Budai László
Több mint két évtizedes táncos múltat tudhatok magam mögött. Már több műfajt kipróbáltam (Modern-táncok: Limon-, Graham-, Hammadi-technikák; Jazz-tánc; Balett; Divattánc; Versenytánc).
Elvégeztem egy modern-tánc pedagógusképzőt 25 évesen, később egy koreográfusképzőt is. A mai napig főként oktatással és koreografálással foglalkozom.
A Nemzetközi Divattánc Szövetség (IDO) versenyzője voltam, most pontozója vagyok; a szövetség által szervezett versenyeken Mambó, Argentin Tangó, Hot-Blues és Show-tánc kategóriákból Európa-bajnoki, Világbajnoki és Világkupa-győztes címeket szereztem a partnereimmel. Vezetője és koreográfusa vagyok az Argentin Tangó Táncszínháznak és elnöke a 2004-ben megalakult Tangó Táncszínház Egyesületünknek. A legutóbbi önálló darabjaimat folyamatosan nagy sikerrel játszottuk a Nemzeti Táncszínházban.
Célom az argentin tangó, mint életforma, táncnyelv, kultúra megismertetése tanfolyami, színházi és klub szinten amatőröknek és profiknak.
Pirity Andrea
A zene és a tánc szerelmeseként gimnáziumi éveim alatt társastáncolni tanultam. Először a Jókai Klubban (Juhász Györgyinél), majd a Harmónia Táncklubban (Székely Attilánál). 3-4 év volt és imádtam minden percét.
Sajnos egyetemi elfoglaltságaim miatt nem tudtam folytatni, de amint a vége felé felszabadult egy kis időm, nem volt kérdés, hogy ismét visszatérjek-e a tánc világába. De ekkor már a tangó felé húzott a szívem. 2007-ben keveredtem Laci és Marcsi órájára egy évfolyamtársammal, Radnóthy Szabival (akinek örök hála, hogy velem tartott…;)).
Időközben lediplomáztam és okleveles építészmérnökként elkezdtem dolgozni szakmámban. Ám bő egy évvel később azon kaptam magam, hogy Lacinak aszisztálok a teljesen kezdő tangó órákon. Akkor még remegő lábakkal álltam ki az emberek elé, hiszen sosem voltak oktatói ambícióim. Pláne színpadi…
Aztán ez az egész világ szép lassan magába szippantott és többé nem engedett. Mára már főállásban a tangóval foglalkozom.
Mit gondolnak a tangóról?
Az oktatásnak elsősorban nem a figurális része, a lépések precíz technikája foglalkoztatja őket, hanem az, hogy magához a "Tangó"-hoz az érzéseken, energiákon keresztül hogyan tudnak eljutni. Milyen érzés elindulni? Milyen érzés megállni? Hogyan hozom létre a kapcsolatot partneremmel, a zenével és a talajjal? Hogyan szabadítok fel energiákat és hogy összpontosítom őket? Hogyan használom a tengelyeket/ centrumokat? Hogy tanulok meg engedni? Hogyan használom a "közös szabadságot"?
Az első órától igyekeznek kreatívvá és improvizatívvá tenni a táncot. Azt vallják, hogy a férfi feladata nem a vezetés és a nő feladata nem a követés. Legalábbis a szónak nem minden értelmében. Természetesen ha lecsupaszítjuk a dolgokat, mégis erről van szó, de ha feldíszítjük mindazzal, amit mi Tangónak hívunk, máris másabb képet kapunk.
Talán Kiss Judit Ágnes szavainál szebben nem is tudnák kifejezni mindazt, amit a tangóról gondolnak:
A tangó nem tánc, hanem szenvedély, vagy életforma. Vagy leginkább a szenvedély életformája. Magázódós tánc, de nem a távolságtartás magázódásáé, hanem épp a közelségé. A tangónak szelleme van, ami nélkül fölösleges bonyolult lépéseket megtanulni. De ha valaki megismeri a tangó szellemét, azzal a táncparketten egy egyszerű séta is élvezetes. A tangóban igazából négy fontos lépés van, minden más csak lényegtelen dekoráció.
Az első lépés a férfié: a tisztelet. Sosem lehet valakit enélkül átölelni és táncolni vele.
A nő részéről a válasz a bizalom, ami nélkül a nő nem tudja követni a férfit Bízni valakiben nem könnyű feladat, de egy nőnek mindig így kell döntenie.
A férfi második lépése a felelősség. Minden pillanat a férfi felelőssége, mindenről ő dönt, így hibát is csak ő követhet el. Az a szerepe, hogy a partenere gondtalan és boldog legyen.
A nő válasza erre az odaadás. Hagyja, hogy a partnere vigyázzon rá.
Ha mindkét táncos megteszi a saját lépéseit, hálát fognak érezni egymás iránt, és megszületik a tánc. Hallani és érezni a másik lélegzetét és szívdobogását. A tangó három perc szerelem a táncosok közt, de az élet végéig tartó szenvedély a tánc iránt.
Nem alá-felé rendelt viszonyról van szó. Egyetlen másodpercig sem. Inkább egy szavak nélküli kommunikációról. Egy tökéletes harmóniáról. Amikor tangózunk az ölelés által eggyé vállunk, majd egy testben a két lélek elkezd szabadon lélegezni és táncolni. Fontos azonban, hogy megtanuljuk mindezt a helyén kezelni.
Sokan kezdenek el tangózni azért, mert egy filmben láttak egy vérpezsdítő tangós jelenetet vagy színházban megnéztek egy tangó show-t (lehet, hogy épp Laci és Andi szereplésével…;)) Ám fontos azt tudni, hogy a társasági tangó nem azonos a színpadi/ "hollywoodi" tangóval.
Nem a mindent elsöprő szenvedélyről szól. Nem a külvilágnak szól. Nem arról szól, hogy hány figurát kombinálunk és hányszor kulcsolódik össze a lábunk tánc közben. Nem arról szól, hogy hogyan fussuk végig a táncparkettet óriási léptekkel. Arról szól, hogy csak ‘sétáljunk ölelésben’. Eggyé váljunk, együtt lüktessünk, együtt lélegezzünk partnerünkkel és a zenével. Enélkül az érzés nélkül tényleg fölösleges bonyolult figurákkal és kombinációkkal foglalkozni. Eljutsz odáig, hogy az egyszerű séta is örömet okoz.
A tangó egy különleges út önmagunkhoz. Nevezhetjük akár terápiának is. Kilépni komfortzónánkból egy másik dimenzióba. Nyitottá válni érzésekre és érintésekre. Ha kész vagy rá, Laci és Andi várnak sok szeretettel, hogy megnyissanak előttetek néhány ajtót…
Videók
A teljes youtube lejátszási listához kattints ide!
