Hastánc

A hastánc, az ókori termékenységi táncból, szertartásokból ered, illetve idáig nyúlik vissza. Az ókori világban, a termékenységi szertartások a Földanya tiszteletéhez- kiengeszteléséhez kapcsolódtak, azaz, az új élet, gyarapodás, újjászületés-teremtés, a lélek örökléte elnyerése céljából történtek. Így alakultak ki a szent táncok ( "templomi prostitúció" ) is, amelyek csípő, hasi mozdulatokat is tartalmaztak. Abban a civilizációban, a templomi táncosokat nagy tisztelet övezte körül, s nem ütközött a vallással, sőt...

A hastánc, - ill. "szép" :-) nevén, ahogyan igazából hívjuk- orientális tánc, még most is kapcsolódik a termékenységhez. Egyiptomban, az esküvői szertartás része a táncosnő, akivel az ifjú pár (hasára tett kezükkel) fotózkodik, mely áldást hozhat számukra.
Ezen kívül vannak arab törzsek, ahol a szülésnél, a nők elkülönülve, és a vajúdó nőt körülvéve, csípőjükkel- hasukkal mutatják meg, milyen mozdulatokat végezzen az asszony.
A hastánc ma is a közel-keleti arab, s török kultúra szerves része, s mint a nőiség tánca, az egész világot meghódította.
A modern hastánc történetét, az 1893-as Chicagói Világkiállításhoz kötik. Itt jelentek meg azok a szíriai táncosok, akik közül egy "Little Egypt" nevű vált a leghíresebbé. A baletthoz, karcsú női alakokhoz szokott közönséget sokkolta egy teljesen más, természetesebb női szépség és mozgásforma.
Saját hazájában az 1927- es dátumtól számítják az orientális tánc modern korát, amikor megnyílt Kairóban a Casino Opera, a modern hastánc keleti színhelye. A század sztár táncosai tűntek fel ezen a színpadon, akiket mai napig a "nagyokként" említünk.
Így került ki -nagyon röviden és nagyléptékben- az orientális tánc az ókori kultúra templomaiból a "nagyvilág elé", vált színpadi tánccá, és lett akár szórakoztató jellegű, vagy hobbiként végezhető mozgásformává. De mivel gyökere a termékenységi táncokban rejlik, ezzel tudja gyönyörűen megőrizni a női mélységét, igazi varázsát.