Argentin tangó tánc

Vajon mi jut eszünkbe, ha meghalljuk ezt a szót: tangó?
Egyvalami biztosan: a szenvedély, amely magával ragadja mind a táncost, mind a nézőt, ha egy tangózó párt lát.
A tangó eredetileg improvizatív tánc, teljes mértékben a fiútól függ a lány minden mozdulata.
A zene vezeti a fiút, a fiú vezeti a lányt.
"Három perc szerelem" mondják a tangóról, mivel 3 percesek általában a zenék, és nem szükséges összeszokott pároknak együtt táncolni ahhoz, hogy csodálatos harmonikus mozdulatok szülessenek.
Mindez egy meghatározott kódrendszeren keresztül történik, feladatunk az órákon ennek a kódrendszernek a megismertetése.
Mivel világszerte azonos jelek alapján történik az irányítás, mindenki mindenkivel tud tangózni korra és nemzetiségre való tekintet nélkül.

Eredet

De vajon honnan ered ez a tánc, és mi az a vonzerő, ami az egész világot magával ragadja olyannyira, hogy manapság többen táncolnak tangót világszerte, mint az őshazájában, Argentínában? Az igazi tangó története az 1860-as évek körül kezdődik, amikor a polgárháború miatt a kreol gaucho-kat (félig spanyol, félig indián származású marhapásztorokat) begyűjtötték a hadseregbe, a háború befejeztével azonban nem volt hová hazatérniük, családjuk, házuk, sokszor az egész falu elpusztult.
A városok körül telepedtek le, innen származik a nevük: "orijero" ("orija" spanyolul valaminek a szélét jelenti).
A felszabadult rabszolgák összejöveteleit, a "tango"-kat figyelték, ahol a feketék különböző tartásokban (pl. fej összeérintéssel) dob ritmusára mozogtak. Mivel a kreolok jó testi adottságokkal rendelkeztek, átvették ezeket a táncmozdulatokat, majd kialakítottak maguknak egy sajátos stílust, mely vidám, cseppet sem elegáns, inkább játékosnak mondható, és az egész test mozgását megkívánja.
Az 1880-as évekre alakult ki ily módon a tango orijero stílus. A feketéket kifigurázták és azt mondták, hogy amit ők táncolnak, az "kanjengue", a tangót sajátjuknak vallották.

Sokáig erkölcstelen táncnak tartották a tangót s nem véletlenül, hiszen fejlődésének következő lépése a nyilvánosházakba vezet. A férfiak a várakozás idejét arra szánták, hogy különböző tánclépéseket gyakoroljanak, újakat találjanak ki, először csak saját szórakoztatásukra, később azonban bevonták a hölgyeket is, így telt meg a tangó nyíltan szexuális tartalommal.
Erotikus mozdulatokat, pózokat találtak ki, ami miatt az egyház betiltotta a táncot, ezért a bordélyokon kívül csak az utcán, kikötőkben vagy eldugott helyeken táncolhatták.
A szabad téren sok hely volt a nagy, látványos mozdulatokra, ezekből merítenek manapság is a show tangó táncosok színpadi koreográfiájukhoz. Bármilyen tiltott tánc is volt a tangó, mégis izgatta az arisztokrácia kedélyeit is, szerették volna valamilyen szinten ők is elsajátítani, így került a tangó a szalonokban, ahol a legjobb "orijero" táncosokat alkalmazták tánctanárként. Ezek az emberek nappal az elegáns báltermekben oktattak, olyan stílusban, hogy azt az elit kívánta, kihagyva az erotikus elemeket, a szoros testérintést (csak a kéz érintkezhetett), valamint nyújtott lábbal, folyamatos talajkontaktusban lépegetve táncoltak. Ez a tangó a mai versenytáncos változat, amit európai vagy angol stílusú tangónak nevezünk. Ezek az oktatók azonban nem vetkőztek ki saját bőrükből, amikor visszatértek éjszakánként megszokott környezetükbe, az eredeti módon táncoltak ismét a maguk szórakozására.
(Sokan közülük emiatt a kettős életvitel miatt két nevet használtak.) A talaj közeli táncstílus, amikor a láb szinte simogatja a parkettát, az 1890-es években született és elindult világhódító útjára. Első helyszín Párizs volt, ahol felvirágzott a tangó élet, a leghíresebb mulatók tangó lázban égtek az 1910-es évektől kezdve, a stílust "tango salon"-nak nevezték.

Hitvallás az Argentin tangóról

Szokták mondani: "a tangó több, mint egy tánc…maga az élet". Hát van benne valami.
Hallgatni a másikra, figyelni, vigyázni rá. Azért mozogni, mert a másik mozog, azért várni, mert a másik vár. Együtt lüktetni, lélegezni a másikkal. Ha ezt megtanulod, ez a tangó.
Az Argentin tangó egy autentikus, improvizatív tánc. Ennek lényege a vezetés-követés, s ebben rejlik a szabadsága is. Egyszerűen kell táncolni úgy, hogy mindenki mindenkivel tudjon tangózni. Ez nagyon nehéz...
A tangó egy ölelés, melyben a férfi felsőteste a motor. Ezzel vezeti a lányt, aki fogadja a jelet a mellkasával, majd mozdítja a lábát a férfi által javasolt irányba és együtt sétálnak a közös tengely és sajátjuk elvesztése nélkül. Ez a séta az alap, amit különböző figurákkal megszakítunk, ami lehet erotikus, vicces, finom, szenvedélyes és erőszakos. A férfinek tehát nem az a fontos, hogy mi a lépése, hanem az, hogyan éri el, hogy a lány oda lépjen, ahova ő akarja és azt csinálja, amit ő akar. Persze a lány ebbe folyamatosan beleszólhat, mint egy párbeszédben. Ez a tánc a testek párbeszéde…nagyon izgalmas!
Glotz Mária