A Táncválasztó.hu 2016-ban első alkalommal hirdette meg a „Táncválasztó: az év legjobb tánctanára” versenyt. A tánctanárok versengése valójában folyamatosan zajlik, hiszen ez a honlap egyik egyedülálló szolgáltatása: lehetőséget ad a tánctanulóknak, hogy leírják tapasztalataikat, véleményüket az egyes tánctanárokról. Így, ha valaki például salsát tanulna, egy helyen végignézheti, hogy melyik salsa tanárról milyen értékelések gyűltek össze.

A tánctanárokat lehet szövegesen, valamint három megadott szempont alapján is értékelni. A három szempont az órák hangulata, a tudásátadás képessége és a segítőkészség volt. Tehát nem az lett a győztes, akire a legtöbben szavaztak (nem "lájkvadászat"), hanem akiről a legpozitívabb véleményt alkottak a tanítványai.

Az év vége alkalmából tehát mérleget vontunk, és 19 stílust képviselő 96 – döntően budapesti – tánctanár közül az alábbi kiváló tanárok lettek dobogósak:

• Kelemen Erika (társastánc) 96,8%-os átlaggal (profil)
• Pósz Márton és Pósz Dorka (boogie-woogie) 95%-os átlaggal (profil)
• Lili Garces (salsa) 94,9%-os átlaggal (profil)

Gratulálunk nekik, és köszönjük az összes tanítványnak a véleménymegosztást, értékelést, mozgósítást, hiszen a verseny finisében gyakran változott a dobogón állók sorrendje.

Szeretnénk, ha minél több kiváló tánctanár tanítana Magyarországon, így a dobogós tanárokkal készítünk egy interjúsorozatot, hogy megtudjuk, szerintük ki a jó tánctanár. Elsőként Kelemen Erikát kérdeztük meg, jó olvasgatást a vele készült interjúhoz!

Interjú Kelemen Erikával, a 2016-os Táncválasztó.hu Legjobb tánctanára verseny győztesével

TV: Gratulálunk az első helyezéshez! Pályafutásod során már megszokhattad, milyen érzés a dobogó legfelső fokán állni. Most először azonban szakmai zsűri helyett a tanítványaid értékeltek. Milyen érzés tőlük közvetlen visszajelzést kapni?

Nagyon fontosak számomra a vendégek és tanítványok visszaigazolásai, hiszen ezáltal bizonyosságot kapok munkám hasznosságáról és kiemelkedő minőségéről. Rendkívül jó érzéssel tölt el, hogy ilyen sokan, ennyire pozitívan értékeltek, így ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki szavazott rám és értékelt, hogy időt szánt rá és megírta tapasztalatait. A jövőben is minden órámon a maximumot fogom nyújtani minden vendégemnek. Arra törekszem, hogy a tanítási technikám teljes mértékben a vendégek elvárásaihoz legyen igazítva. Célkitűzésem, hogy tánciskolám és munkám védjegye a minőség és a kiválóság legyen.

TV: Sikeres versenyeredmények után sokan kezdenek el a tanítással foglalkozni. Szerinted mennyire konvertálható a versenysportban szerzett tapasztalat a tanításra, milyen egyéb készségek szükségesek ahhoz, hogy valaki jó tanár legyen?

Véleményem szerint teljes mértékben konvertálhatóak a versenyek alatt szerzett sikerek és tapasztalatok. Elengedhetetlennek tartom a kiemelkedő versenymúltat egy igazán hiteles tánctanárnál, máskülönben, hogyan is taníthatná meg mindazt, amit ő saját maga sosem ért el, tapasztalt meg vagy élt át.

Természetesen a versenyeken szerzett tapasztalatokat és élményeket meg is kell tudni osztani, át is kell tudni adni a tanítványoknak. Így második feltételként a kifinomult pedagógiai érzéket említeném meg elvárásként egy igazán jó tánctanárral szemben.

Egy igazi tánctanár illemtanár is egyben, aki már a megjelenésével tekintélyt parancsol és példát mutat. A táncoktatás azt is hivatott elérni, hogy a gyerekek, fiatalok, de akár a felnőttek is változtassanak viselkedésmódjukon: legyenek még udvariasabbak, figyelmesebbek egymással szemben.

Szerintem akkor válhat igazán jó tanárrá valaki, ha a tánctanítást nem munkának éli meg, inkább szerelemnek, elhivatottságnak. Én legalábbis így élem meg és nap, mint nap feltöltődöm a tanítványok sikerein. Szenvedélyes személyiségemnek köszönhetően talán számomra könnyebben megy saját lelkesedésem átadása. Örömmel tölt el, hogy óráimon láthatom, milyen jótékony, pozitív hatása van a táncnak.

Engem mindig is az motivált, hogy értéket teremtsek. Nem az a típus vagyok, aki hátradőlve élvezi a sikert. Nem volt sok olyan verseny, ami után ne elemeztem volna ki a táncos füzetembe a hibáimat, hogy a versenyt követően még tudatosabban tudjunk tánctanárainkkal fejleszteni tudásunkon. Jelenleg is törekszem a folyamatos továbbképzésre, mind a stílusokat, mind a tanítási technikákat tekintve.

TV: Vannak előtted jó tanári példák - akár tánc, akár egyéb területen -, melyekből merítesz a táncórák során?

Szerencsésnek tartom magam, hogy a gyomaendrődi Rózsahegyi Kálmán Általános Iskola kiváló tanárainak szárnyai alatt nevelkedtem. Nálunk több olyan iskolai program volt, ahol kibontakoztathattuk tehetségünket legyen szó sportról, táncról, színészkedésről. A 8 év alatt osztályunkkal minden évben részt vettünk az iskolai „Ki mit tud?”-okon és Tátikákon. Egykori osztályfőnököm— Kónyáné Jakab Iduska tanárnő — szeretete és lelkesedése sokat jelentett számomra. A tánc területén pedig világbajnokunkat, Törökgyörgy Melindát emelném ki. Elhivatottsága, kitartása és a tánc iránti alázata olyan követendő példát nyújt számomra, amiből bármikor tudok inspirációt nyerni a táncóráim során.

TV: A társastánc tanítása mellett foglalkozol kifejezetten esküvői tánctanítással is. Mennyiben más ez a műfaj? Milyen tanácsokat adnál azoknak, akik tervezik, hogy belevágnak egy esküvői koreográfia betanulásába?

A táncokat tekintve sok egyezőség figyelhető meg az esküvői és a társastáncos palettát illetően. A tanítási módban viszont hatalmas eltérések vannak. Teljesen más információra van szükségük a versenyzőknek és a jegyes párnak. Műfajukat tekintve pedig az esküvői táncban sokkal több lazaság, humor, poénos megoldás, esetlegesen nagyobb, pár nélküli létszám is belefér, mint a klasszikus társastáncokba.

Az esküvős párok számára talán azt emelném ki első sorban, hogy az úticélhoz vezető út sokkal fontosabb, mint az úticél maga. Ez alatt azt értem, hogy ne aggódjanak, ha a nagy napon egy-két lépés nem úgy sikerül, ahogy a táncórákon begyakoroltuk, hiszen senki sem vár el tőlük tökéletes versenytáncos produkciót. Sokkal fontosabb a násznép számára az, hogy látják rajtuk, mennyire élvezik a közös táncot, mennyire boldogok, és képesek átélni az adott tánc stílusát, karakterét. Úgy gondolom, hogy az esküvő előtti lázas készülődésben a heti rendszerességgel beiktatott táncórák igazi felüdülésként szolgálhatnak, ahol az ifjú pár egy kis időre elfelejtheti a hosszú listákat, és teljes mértékben arra tudnak koncentrálni, ami a legfontosabb számukra: a szerelmükre.

Szeretném, ha az első pozitív táncélményük elkísérné őket egész életükre, ezért tartom rendkívül fontosnak a tánctanárok szerepét és szakmai profizmusát. Hiszen ha bármelyik órán csalódás ér valakit, elképzelhető, hogy soha többé nem lesz bátorsága újra próbát tenni.

TV: Végezetül, mire vagy a legbüszkébb a tánctanári pályafutásod során? Van-e olyan szakmai sikered, amit megosztanál velünk?

Tánctanári pályafutásom alatt több olyan sikerem is van, amire büszke lehetek. Korábbi táncpartneremmel több Országos- Diákolimpiai bajnokot neveltünk ki különböző osztályokban és korosztályokban. Gyerekeket tekintve a 11 éves tanítványaimat, Molnár Petrát és előző táncpartnerét, Horváth Benedek Hunort emelném ki, akik miután tánciskolámban lehetőségük nyílt a helyes alapokat elsajátítani és egy általam tervezett remek táncruhában parkettre lépni, több aranyérmet is elhozhattak a tánciskolás táncversenyekről. Felnőtt és Gyermek Latin-amerikai Formációs csoportommal pedig összesen 6 aranyérmet hozhattunk el már eddigi versenyeinkről.

Sikerként könyvelem el azt is, amikor magukról botlábúként vélekedő vendégeimet sikerül megtanítanom táncolni. Ráadásul úgy, hogy még a szülők is alig hisznek a szemüknek.

Egy általam is kedvelt angol mottóval zárnék:

A dance teacher helps their students find a song in their heart, a beat in their feet.